Ez a szócikk nem tünteti fel a forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Önmagában ez nem minősíti a szócikk tartalmát: az is lehet, hogy minden állítása pontos. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz!

Ez a szócikk angolokról szól. Hasonló címmel lásd még: Angolszász.

Angolok English

1. sor: Nagy Alfréd • Oliver Cromwell • William Shakespeare • Michael Palin • Georgiana Cavendish •Walter Raleigh • Sting 2. sor: I. Erzsébet • Bobby Moore • Margaret Thatcher •David Beckham • Harold Godwinson • Kate Winslet •Charles Dickens 3. sor: IV. Adorján pápa • Daniel Craig • Isaac Newton •George Harrison • Jane Austen • Damon Albarn • George Stephenson

Teljes lélekszám

kb. 90 millió

Lélekszám régiónként

Régió Fő  Anglia kb. 45,26 millió  USA 28 410 295  Ausztrália 6 358 880  Kanada 6 570 015  Új-Zéland 44 202 - 281 895

Nyelvek

Angol

Vallások

Történelmileg pogány természetimádók, majd az kora középkortól egyre inkább elterjedt a kereszténység. VIII. Henrikkirálysága után Anglikán egyház. Manapság erős szekularizáció és muzulmánbevándorlás.

Rokon népcsoportok

németek, hollandok, szászok, tágabb értelemben germánok, genetikailag erősen bekeveredtek a dánok (Főleg a régi Danelag/Danelaw területén) és normannok.

Az angolok az angol nyelven beszélő, Angliában élő nép tagjai. Anglia az Egyesült Királyság egyik alkotmányos tagországa.

Valójában nehéz meghatározni, hogy angolok megnevezést mikortól kezdve használhatjuk a mai Anglia lakóira. Az 5. században, a Brit-szigetekre történő bevándorláskor három germán nép érkezett, amelyek közül a két legnagyobbról, az óangolokról és aszászokról kapták a nevüket a középkori angolszászok vagy röviden angolok. Rajtuk kívül a mai angol népesség elődei között megtalálhatók a római kori britonok, a dán vikingek és a normannok.

Az ókori angolok[szerkesztés]

Lásd: Ókori angolok

Angol történelem a középkortól[szerkesztés]

Bővebben: Anglia történelme

Főleg a hunok által beindított népvándorlási hullám eredményeként a Németalföld és a mai Németország területén élő angol, szász, és jüt törzsek inváziót indítottak a Brit-szigetek ellen, ahonnan a Római Birodalom 407-ben vonta ki légióit. A germán hódítók visszaszorították az itt élő kelta törzseket (a britonokat és pikteket), és – főleg a déli országrészen – számos királyságot alapítottak (Essex, Wessex stb.)

A Britannia területére érkezett népek sem kerülték el az európai kontinens viharait. A 7–8. században megindult viking invázió az angolszász területeket is érintette, a dán vikingek a mai Anglia északkeleti területein hozták létre államszervezetüket, a Danelaw-t, amellyel hosszas háborúskodás után Nagy Alfréd (az egyetlen uralkodó, aki az angol történelemben a "Nagy" előtagot viseli) uralkodó kötött békét, és megkezdődött az angolszász királyságok egyesítése.

Az angol történelem következő fordulópontja az 1066-os normann hódítás, amely majd négy évszázadra francia nyelvű normann királyok fennhatósága alá helyezte Angliát (a hatásuk ma főleg az angol nyelvben mutatható ki).

A Plantagenet-ház uralmának végével a véres rózsák háborúja dúlt az angol nemesi családok között, melyből -nevető harmadikként- a Tudor-ház került ki győztesen és megalapították az angol reneszánszt. Az 1588-as tengeri győzelem után a spanyol Armada felett, Anglia vette át a tengeri nagyhatalom szerepét, és a gyarmatok sorát hozták létre világszerte.

Nagy-Britannia mind a napóleoni háborúk során, mind a két világháború során meg tudta őrizni függetlenségét, és jelentősen hozzájárult ezeknek a fegyveres konfliktusoknak a ma ismert végkimeneteléhez.