Házi,feladatok

nincs kész a házid és szeretnéd valahogy megúszni az egyest jó helyen jársz

Weboldal bejelentése

Szabálysértő honlap?
Kérünk, jelentsd be!

Ügyfélszolgálat

A szó eredete[szerkesztés]

A „Kína” szó valószínűleg német közvetítéssel az angol nyelvből származik. Az angol China és Sino- szó valószínűleg a Qin (秦) dinasztia nevéből származtatható, bár egyes elképzelések szerint a tea (茶, chá), illetve a selyem (丝, sī) szóban keresendő a szó eredete, de az is lehetséges, hogy az első uralkodóról, Csin Si Huang Ti (秦始皇帝, Qín Shǐ Huáng Dì, jelentése:„ a Qint megkezdő fenséges császár”) császárról, aki Kínát egyesítette.

Ami a kínai nyelvű Zhōngguó (中国) szót illeti, ez magyarul annyit tesz, mint Középső birodalom vagy Középső királyság. Azonban a jelentéstartalma a szónak folyamatosan változott a korai időszakokban Kína a Sárga folyó (黄河, Huánghó) körüli fejlett királyságokat, később egészen a Jangce (长江, Cháng Jiāng) vidékéig tartó területeket, míg a Tang-dinasztia alatt az úgynevezett barbár (nem kínai) rendszert is így nevezték.

Földrajz[szerkesztés]

Bővebben: Kína földrajza

Homokdűnék Dunhuang mellett

A térség műholdas képe

Guilin hegyei az ország déli részén

Mount Everest

Domborzat[szerkesztés]

Kína legnagyobb része (mintegy háromnegyede) magashegység. Csak keleten, a tengerpartok közelében, a nagy folyók alsó szakasza mentén vannak hatalmas, termékeny alföldek. Tájai:

Legmagasabb pontja: Mount Everest, más néven Csomolungma (珠穆朗瑪峰,Zhumulangma Feng): 8 848 m

Legalacsonyabb pontja: Turfáni-mélyedés (吐魯番盆地, Tulufan Pendi): -154 m

Vízrajz[szerkesztés]

A Jangce Nankingnál

Legnagyobb folyók: Jangce (长江, Chang Jiang), Sárga folyó (黄河, Huang He), Xi Jiang (西江), Amur (黑龍江, Heilong Jiang), Songhua Jiang (松花江), Brahmaputra (雅鲁藏布江, Yalu Zangbo Jiang), Tarim (塔里木河, Talimu He), Yalong Jiang (雅砻江), Yalu Jiang (鸭绿江), Indus (印度河, Yindu He), Mekong (湄公河, Meigong He).

Legnagyobb tavak: Dongting-tó (洞庭湖, Dongting Hu), Kuku-nór (青海湖, Qinghai Hu), Hanka-tó, Poyang-tó (鄱阳湖, Poyang Hu), Lop nor-tó , Tai-tó (太湖, Tai Hu), Nam-tó, Siling-tó, Hongcei-tó (洪泽湖, Hongze Hu), Hulun-tó

Éghajlat[szerkesztés]

Az ország déli területein a szubtrópusi monszunéghajlat az uralkodó. Az északi, tengerhez közeli vidékeken a nedves kontinentális, beljebb száraz kontinentális, illetve Belső-Mongólia egyes vidékein a mérsékelt övi sivatag éghajlat jellemző. A magashegységekben és Tibetben hegyvidéki éghajlat van.

Élővilág, természetvédelem[szerkesztés]

Egy gyár levegőszennyezése

Az óriáspanda Közép- és Dél-Kínában őshonos, veszélyeztetett faj

A kínai gazdaság erősödésével párhuzamosan nő a környezetszennyezés, amely az egész Földre hatással van: hetente mintegy két újerőművet adnak át Kínában, amelyek működése a globális felmelegedési válságot is egyre fokozza.[2] Súlyos gondot okoz a termőtalaj eróziója, a vizek és a levegő elszennyeződése. Kevés az ivóvíz[3][4], a sivatagok terjeszkednek[5].

A születési rendellenességgel világra jövő csecsemők aránya 2001 óta közel 40%-kal növekedett: míg 2001-ben minden 10 ezer szülésre átlagosan 104,9 testi fogyatékos eset jutott, addig 2006-ban már 145,5. A Kínában születő évi 20 millió csecsemőből 0,8–1,2 millió újszülött valamilyen születési hibával jön világra, közülük 300 ezer babánál szemmel látható a fogyatékosság.[6][7]

Lásd még: Kategória:Kína élővilága

Nemzeti parkjai[szerkesztés]

Kínában 187 nemzeti park található. Ezek többsége nem összefüggő területen fekszik, hanem egyenként is sok védett terület tartozik hozzájuk. Helyzetüket 1999-ben szabályozták.

Természeti világörökség[szerkesztés]

Bővebben: Kína világörökségi helyszínei

Történelem[szerkesztés]

Bővebben: Kína történelme

Kína az egyik legősibb civilizáció. A Sárga-folyó évenkénti áradásai során lerakott termékeny hordalékon már az Kr. e. 6. évezredben kialakult a földművelő életmód.

A mondabeli első kínai császár Huang Di, Kr. e. 2100-ban alapította meg az első kínai államot a mai Peking környékén. Ezután kialakult a többi kínai királyság is.

A kínai nagy fal ma Jinshanling közelében

Kr. e. 221-re táján a Qin állam Qin Shi Huangdi vezetésével legyőzte a többi tizenegy nagy fejedelemséget, létrejött az egységes kínai állam. Ez a császárság sokféle etnikumot egyesített, de kifelé jól védhető volt: keletről a tenger, délről az áthatolhatatlan erdőségek, nyugatról a hegyek határolták. Mindössze északról volt sebezhető. A nomád népek támadásait kivédendő épült meg az Kr. e. 5-1. évszázad között a kínai nagy fal erődrendszer, melynek egységesítése Zheng császár érdeme.

A Qin-dinasztia, majd az azt követő Han- és Jìn-dinasztia uralkodása idején Kína óriásit fejlődött. A virágzásnak a hunok Kr.u. 316-os hódítása vetett véget. Kína 589-ig sok részre szakadva maradt, majd 589-ben a Sui-dinasztia egyesítette. A Tang-dinasztia vezetésével875-ig maradt egységes állam, akkor sok fejedelemségre esett szét. Ez az „öt dinasztia kora”, amely 960-ig tartott. A Song-dinasztiavezetése alatt Kína újra egyesült. Az 1127-es dzsürcsi hódítással véget ért a kínai dinasztiák kora. 1279-ben Kubiláj mongol vezér lett a kínai császár, megalapította a Yuan-dinasztiát. Ennek helyébe 1368-ban a kínai Ming-dinasztia lépett. Végül 1644 és 1911 között amandzsu Qing-dinasztia uralkodott. Ekkor alakul ki Kína jelenlegi határa. Elfoglalták Tajvant és Tibetet, határszerződést kötöttekOroszországgal. Kína a 18. század végéig terjeszkedett. Qianlong császár halála után megindult Kína bomlása.

Az 1842-es, majd 1856-60-as ópiumháborúk során Kína az egyenlőtlen szerződések révén lényegében függőségbe került, elsősorban Angliától, de más akkori nagyhatalmaktól is. Közben az elnyomott tömegek egyre jobban lázadoztak. Az 1901-ben levert bokszerlázadás után 1911-ben polgári demokratikus forradalom döntötte meg a császárságot. Kínaköztársaság lett. Ezután hamar eluralkodott a káosz. Gyakran beavatkoztak külső hatalmak, elsősorban Japán és Anglia. 1925-ben polgárháború tört ki, amely 1949-ig tartott. A II. világháború idején, a Japán ellen vívott háború közben sem szünetelt a polgárháború. A nemzetközileg elismert kínai kormány élén a Kuomintang (Nemzeti Párt) állott. 1949-ben a kommunisták a szárazföldről kiszorították a Kuomintang pártot Tajvan szigetére. Megalakult a Mao Ce-tung (Mao Zedong) vezette Kínai Népköztársaság.

1958-ban Mao Ce-tung meghirdette „Nagy ugrást”. Az ekkor megkezdődött folyamatok az 1966-69-es kulturális forradalomban érték el csúcspontjukat.

A '70-es évektől kezdve Kína folyamatosan bontotta le merev rendszerét. Gazdaságpolitikája kapitalista jellegű lett, miközben a pártállam fennmaradt. A demokráciát követelő 1989-es diáklázadást vérbe fojtotta a karhatalom.

Államszervezet és közigazgatás[szerkesztés]

Alkotmány, államforma[szerkesztés]

Bővebben: A Kínai Népköztársaság államszervezete

Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás[szerkesztés]

Politikai pártok[szerkesztés]

Lásd még: Kínai Kommunista Párt

Közigazgatási felosztás[szerkesztés]

Kína adminisztratív térképe

Kína 23 tartományból (省) (Ta

A Heihé-Téngchong-vonaltól keletre, a piros színű területen él a lakosság több mint 90%-a

Védelmi rendszer[szerkesztés]

Bővebben: Kína hadereje

Népesség[szerkesztés]

Általános adatok[szerkesztés]

Legnépesebb települések[szerkesztés]

Kína legnagyobb városai (agglomerációk) (Nem tartalmazza Hong Kongot és Makaót)
Shanghai Peking Nanjing	Régió	Lakosság	N°	Város	Régió	Lakosság	Guangzhou Taiyuan Qingdao

Bővebben: Kína városai

Etnikai, nyelvi, vallási megoszlás[szerkesztés]

Bővebben: Etnikai kisebbségek Kínában

Az Ég temploma, Taoista építményPekingben

Kína lakosságának 95%-a kínai, azonban ez a népcsoport nem egységes, jelenleg a Kínai Népköztársaságban 56 népcsoportot tartanak számon. Mindközül a legjelentősebb a han népcsoport, amely Kína lakosságának mintegy 60%-át adja.^[forrás?] Több népcsoportot ide soroltak be és erőszakosan kínaizáltak.^[forrás?]

Az ország hivatalos nyelve a mandarin, de további nyelvjárások is jellemzőek (ezek közül a legismertebb a kantoni).

Bővebben: Kínai nyelv

Főbb vallások Kínában:

1. Taoizmus vagy egyéb kínai népi vallások követője a lakosság mintegy 30 %-a. ~25 000 szerzetes, 1500 templommal.

2. Buddhizmus - Ez 3 részből áll, ezek a kínai, a tibeti, és a páli (dél- ázsiai) buddhizmus. A lakosság kb. 15 %-a buddhista. ~200 000 szerzetes, 13 000 templommal.

3. Katolicizmus és más keresztény vallások követője: a lakosság 4 %-a.

4. Iszlám - a lakosság mintegy 2 %-a. 30 000 mecset.

Felekezet nélküliek: a lakosság kb. 50 %-a.

[8] [9]